DISC önismeret karácsonyi ajándékként, na ne már! Vagy még is…

Íme egy tudatos, gondoskodó anyuka és három kíváncsi lánya története.

Tavaly év vége felé megkeresett egy anyuka, aki a három húsz év körüli kislányát karácsonyra meg akarta lepni egy komoly, validált DISC tesztel és a hozzá kapcsolódó személyes fejlesztő beszélgetéssel. Természetesen partner voltam ebben a nemes gesztusban, megrendeltük a teszteket, a lányok lelkesen ki is töltötték és január 2.-án meg is ejtettük a visszajelzéseket. Ebben a rendkívül furcsa, de annál inkább értékes ajándékötlet kitalálásában, azért segítségre volt, hogy az anyuka HR szakemberként dolgozik és pontosan tudja, mennyire fontos az önismeret, önfejlesztés már akár fiatalon is, nem beszélve a pályaválasztás előtti időszakról.

Nem is húzom tovább a sztorit, íme a három leányzó visszajelzése:

A DISC segített egy alaptudást adni arról, hogy milyen különböző viselkedés típusok léteznek, ráirányította a figyelmemet, hogy egy csapat akkor működik jól, ha sokszínű, és a különböző szerepkörök betöltésénél segítség lehet, ha figyelembe vesszük a saját DISC eredményünket, amik rámutatnak az erősségeinkre.

Tetszett a látásmód, amivel a beszélgetés után gazdagodhattam, ami miatt jobban megérthetek más embereket és magamat is, ezáltal könnyebben tudok azonosulni mások döntéseivel és viselkedésével.

Igazából az eredményeim alapján kaphattam egy képet magamról, ami egyrészt nagyon építő, másrészt pedig rávezet arra, hogy megtanuljam megélni a különböző erősségeimet, és ne féljek olyan lenni a környezetemben, amivel elnyomom a valódi viselkedéseimet. Inspirált arra, hogy önazonos maradjak, és hogy a két fő színt, amit a természetes viselkedésemben produkálok megpróbáljam együtt használni, és nem elnyomni az egyiket a másikért. Ezután egy zöld-kék párosítást most mar fel tudok fogni úgy, hogy nem egymás ellen vannak, hanem együtt egy kifejezetten jó kombinációt adhatnak.

Összességében meg azt gondolom, hogy tényleg nagyon hasznos egy ilyen teszt kitöltése mert rettenetesen jó önismeretet lehet ezzel szerezni, ha lehetne mindenkinek kötelezővé kéne tenni, aki egy csapatnak a része, vagy akár csak egy tisztább képet szeretne kapni önmagáról.

 

Azt adta, hogy jobban szeressem az összes színt, és jobban megértsem magam és a tesóim. Tetszett, hogy közvetlenül, barátságos hangulatban társalogtunk. (Ez elég sárgás öröm). De nagyon tetszett a feladatlap is! (Ez meg elég kék).

Arra inspirál, hogy türelmesebb és kedvesebb legyek magammal. Észreveszem azóta, hogy mikor áll ellentétben a két színem. Vannak helyzetek, ahol egy kicsit biztos, hogy “veszíteni” fogok, mert a két szín az ellenkezőjét szeretné. Most már könnyebb átlendülni ezen a veszteségérzésen, mert tudom, hogy az egyik “győzött” és ebbe az érzésbe kapaszkodok.
Erre az alkalmon azt a példát hoztam, hogy én egyszerre vagyok a sárga “backpacking és azt se tudom, hol alszok”, illetve a kék “word táblázatba vannak szedve precízen az idők, foglalások, kiadások stb” fajta utazó.
Azóta hétköznapibb példám: Átgondolom, hogy egy általam tervezett, szervezett közösségi programot hogyan tudom elkönyvelni sikeresnek. Ha valami nem úgy alakul ahogy elterveztem evidensen kiborul a kék vénám, mert AZ nem sikerült. Azonban most már könnyebben elengedem ezt a bosszúságot, mert arra fókuszálok sárga fejjel, hogy MI jól érezzük magunkat.

 

Alapvetően nem sokat vártam ettől az egész teszttől és az utána következő beszélgetés részétől. Nem azért, mert nem tartottam volna hasznosnak, vagy érdekesnek, csak mivel tizennyolc éves vagyok nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, vagy hogyan értelmezhető az én élethelyzetemben az eredmény, mikor nem dolgozok, csak suliba járok, ami mellett a szabadidőmben verseny sportolóként táncolok.

Kiderült, hogy az elképzeléseimmel szembe menően, nagyon is sokat tudhatok meg magamról, és a DISC által kimutatott színeim igenis jellemeznek engem, és megmutatkoznak a mindennapokban. Iskolában egy csoportos munkánál, akár otthon egy családias légkörben, vagy akár edzésen egy formációs próbán mind előjönnek azok a tulajdonságaim és dinamikáim, amiket a teszt is kimutatott.

Az eredmény kissé meglepett. Erős sárga lettem, egy extrovertált, emberközpontú személy, amit megtudva sok minden értelmet nyert számomra a viselkedésemmel kapcsolatban. Ami meglepő volt, hogy a maximalizmusomat ismerve számítottam volna egy dominánsabb kék vagy piros színre, bár ezek egyike sem volt ötven százalék felett, kivéve a kéket, ami a work facenel jóval a vonal felé került.

Ez egyrészt segített megérteni, hogy miért is érzem kimerültnek magam a mindennapokban, és hogy sokszor sok energiát elvesz tőlem, hogy kihozzam magamból a legjobbat, így a jövőben úgy érzem meg kell tanulnom kicsit elfogadóbbnak és kíméletesebbnek lenni magammal, hogy ez ne szívja el a mindennapokban az energiámat.

Másrészt segít megérteni miért csinálom úgy a dolgokat ahogy, és ez ad egy kiindulópontot a pályaválasztásban is, és segít fejleszteni az olyan tulajdonságaimat, amik fontosok egy csoportos munkában.

A család a beszélgetések végén kedvesen meginvitált engem egy közös pizzázásra, ahol igen jó hangulatban tovább gördítették a felismeréseiket az együtt élésben. Záporoztak a jobbnál jobb sztorik, ahogyan kommunikálnak és reagálnak egymásra, illetve a különböző élethelyzetekre.

Szerintem ez példaértékű!!!