Tisztelet és együttműködés

Milyen kár, hogy az élet eseményeit nem tudjuk rögzíteni és később előhívni kisfilm formájában… Például én izgalmas és hiteles oktató filmeket tudnék belőle gyártani.

Nemrég tanú szerepben részese voltam egy autóvásárlásnak és az eladó házaspár megihletett, hogy megírjam nektek azt a csodálatos tapasztást, amit Ők ketten okoztak. A sztori azzal kezdődött, hogy felhívtuk a megadott telefonszámot, érdeklődve a pontos cím után, ahol az autót megtekinthetjük. Egy hölgy vette fel a telefont, a hangereje igen erős volt és olyan lendületesen beszélt, hogy még én is tisztán értettem, pedig nem az én fülemen volt a mobil. Mielőtt elárulta volna a címet, lelkesen arról kezdet minket faggatni, hogy kik vagyunk, honnan és hányan jövünk? Aztán persze segített és egy óra múlva tudtunk is találkozni.

A hölgy egy igen feltűnő leopárd mintás nagykabátban várt minket, mosolygós és barátságos volt. Az autóbemutatása egy hatalmas egybefüggő sztori meséléssé kerekedett. Az unokája szállításától a szűk garázs parkolási mizériáján keresztül a számmisztikáig mindent érintettünk. Utóbbi azért volt számomra érdekes, mert a forgalomban figyeli a hölgy a rendszámokat, és a számmisztika segítségével azt kutatja vajon a másik vezető milyen személyiség lehet. Büszkén mesélte például, hogy Ő csak vezeti – immár 11 éve – az autót, minden mást a férje csinál. Ő tankol, mossa az autót, befizeti a biztosításokat, viszi szervizbe, és így tovább. Voltak gombok, amiről fogalma sem volt, hogy mire való és eközben jót kuncogott magán. De megnyugtatott minket, hogy minden a legnagyobb rendben van az autóval, mert a rendőrtiszt férje szabálykövető és nagyon precíz. Ezt egyébként nagyon elismerően mondta, sőt én még hálásnak is láttam.

Kisvártatva a férj is hazaért és ettől a perctől pálfordulatot vettek az események. Megjelent előttünk egy kissé göndör hajú, kecskeszakállas, szemüveges úriember. Szigorú volt az ábrázata, de ezzel együtt kedves és tisztelettudó volt. Előkerültek a papírok, forgalmi, törzskönyv, szervizkönyv. Akkurátusan végigmutogatott minden lapot, minden dátumnál megállt. A feleségével ellentétben Ő minden gombbal tisztában volt és ezek funkcióját módszeresen végig is mesélte nekünk. Kedves neje persze olykor-olykor folytatta volna a sztorizást és nem feltétlen abban a témában, amiről éppen a férje beszélt. Ekkor a férj abbahagyta a mondatot, szépen lassan oda fordult a feleségéhez és kedvesen így szólt: „Kérlek szépen, várj egy kicsit, mert még nem fejeztem be ezt a részt”. Ezzel visszafordult és következetesen folytatta tovább a monológját. Nem hagyta, hogy kizökkentse a neje.

Láttam mi történik, értettem a működésüket és belül jó is volt Őket figyelni. A sárga típusú feleség, jó hangulatot, lazaságot, emberközpontúságot, míg a kék típusú férje maximalizmust, megbízhatóságot, hitelességet hozott az autóeladásba. Igazából elégedettség volt bennem és öröm, hogy két ennyire különböző temperamentumú ember, menyire jól tud együttműködni, és hogy mennyire tisztelik egymást. Ezek a történetek engem megerősítenek abban, hogy mindenki egy érték és szuper dolog, hogy nem vagyunk egyformák. Csupán „csak” arra van szükség, hogy figyeljünk a másikra, próbáljuk megérteni, fogadjuk el, tiszteljük és szeressük egymást!

Kedves olvasó, aki eljutottál ideáig, Te mennyire tudod elviselni, ha olyan emberrel vagy interakcióban, aki teljesen másképpen működik, mint Te? Tovább megyek, Te mennyire tiszteled azokat az embereket, akiknek olyan tulajdonságaik vannak, ami belőled hiányzik?