Hogy miért éri meg önismerettel foglalkozni?

Vége lett az őszi tréning hétnek az egyetemeken. Erős késztetést éreztem, hogy megosszak veletek párat a Budapesti Metropolitan egyetem diákjai visszajelzéséből, amit a tréninget követő házfeladatban üzentek nekem. Az egy hetes önreflexiót videó üzenetben kellett beadni, amiben meglepően érett és tiszteletre méltó gondolatok voltak. (A videóból csempésztem ki pár gondolatot a papírra, természetesen a személyiség jogok érdekében szigorúan nevek nélkül)

Íme:

„Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a tréningen. Arra számítok, hogy később is ki fog hatni az életemre, akár egy munka vagy családalapítás során, hogy sikerült rendesen megismernem magam, és helyzetekben felismerni, hogy min kell változtatnom. Ilyen például, ha bevágnak elém egy autóval, akkor nem kezdek egyből ordítani. Vagy ha megelőznek, a boltban sorbaállás közben szintén nem leszek ingerült, nem leszek ideges. Illetve, a barátnőmmel való kapcsolatom is fejlődött, mivel sokkal odafigyelőbb vagyok mivel már értem, hogy miért teszi azokat a dolgokat, amiket tesz.”

„Kicsit erőszakos tudok lenni és erre nyilván érdemes odafigyelnem. Miután a barátnőm szintén erős piros, mint én, ezért sokszor van úgymond tűzharc köztünk. Viszont a tréning eltelte óta azt vettem észre, hogy másképp kezelem az embereket, mint ahogy a barátnőmet is, és így mondhatni nyugodtabb életet tudok élni.”

„Elsősorban a türelmetlenségemet szeretném minimalizálni, mert több figyelmet szeretnék fordítani a társas kapcsolataim kialakítására, mert a türelmem hiánya nagyon útjában áll ennek.”

„Azért fontos ez a tudás számomra, mert megtudtam, hogy mindenkivel jól ki lehet jönni, szót lehet érteni, együtt dolgozni, ha értjük, mit és miért csinál. Fontos volt számomra, mert akár a jövőben, közeljövőben segít nekem a munkakeresésben, állásinterjún, az életem bármely szakaszán és hogy megtaláljam önmagam.”

„Nagyon tetszett ez az óra, mert hasznos volt. Mindenhez hasznos volt, nem csak barátokhoz, családhoz, emberekhez. Mert minden az önismerettel kezdődik, ha magadat ismered és tudod, mik azok a hiányosságok és mik azok az erősségek, amik benned vannak, akkor sokkal jobban tudsz hozzáállni az emberekhez. És ezért ez nagyon hasznos és mindenkinek tudnia kéne, mert akkor szebb lenne a világ.”

„Nem véletlen ez a kimagasló sárga, ami nálam kijött, én azt gondolom, hogy másoknak is az a jó, ami nekem lenne jó… arra jöttem rá az órán is ugye, hogy ez marhára nem így van. Amit én elvárok másoktól az egyáltalán nem biztos, hogy más azt várja el tőlem, mert az lehet, hogy negatív irányba jön le”

„Jobban odafigyelek most már arra, hogy ha egy kék vagy zöld emberrel, beszélek. Hogy kell velük beszélni és mennyi türelemmel, mert nekem anyukám is és nagymamám is zöld és kék, úgyhogy szokott konfliktus lenni. Már tudok jobban erre is figyelni, hála neked és hála ennek az órának, így jobban megismerhettem önmagam, nagyon kellett ez és szerintem mindenkinek kellene ez az életben 18-20 év körül, mert nem ismerjük magunkat és ebből vannak a konfliktusaink.”

„Szerintem minden területre több figyelmet kellene fordítanunk. A tréning ráébresztett, hogy mennyire mások vagyunk, és lehet, hogy én csak hevesebben reagálok le egy dolgot, de másnak ez mennyire bántó lehet. És ha ezekre odafigyelünk mindannyian, akkor szerintem jobb emberek lehetünk.”

„Eléggé extravertált vagyok és nyílt, ugyanakkor ez másoknak elég sok lehet. Például a húgomnak is az, mert Ő erősen introvertált, teljesen az ellenkezője, mint én, ugyan akkor nagyon szeretjük egymást, és az problémát jelent, hogy hogyan kommunikáljunk egymással, ha baj van. A tréning nagyon sokat segített abban, hogyan adjak teret neki és ez nagyon előre fogja lendíteni a kapcsolatunkat.”

„Sokat változott a tréning hatására a hozzáállásom másokhoz. Próbálok másokkal, sokkal türelmesebb lenni, illetve magammal is, megpróbálom magam belegondolni mások helyzetébe. Kommunikációban figyelek arra, hogy ki és mit mond nekem, és én mikor, mit és hogyan beszélek.”

„Ami jó volt a tréningben, hogy sokkal toleránsabb lettem az emberekkel a munkám során, nagyon jól tudom hasznosítani a tréningen tanult dolgokat. Sőt a lakótársaimhoz is könnyebben viszonyulok és zökkenőmentesebb az együttélés. Elfogadom Őket olyannak amilyenek és nem próbálom a saját képemre formálni őket. Nagyon jó érzés az amúgy hogy tudom, hogy hogyan működnek a többiek és nem akarom folyamatosan a hibáikat látni, hanem megpróbálom megérteni őket és így sokkal könnyebb nap, mint nap együtt lenni velük.

„Mire érdemes figyelmet fordítanom…? Hát a türelemre, mert elég türelmetlen vagyok, többet kellene foglalkoznom olyanokkal, akiket szeretek, mert elhanyagolom őket, és szorgalmasabbnak is kell lennem.”

„A tréning ráébresztett arra, hogy mennyire is különbözünk. És mielőtt bárkit is leszólnánk, először nézzünk magunkba, senki, senki sem tökéletes fogadjuk el egymást úgy, ahogy vagyunk.”

„A testvéremen próbáltam, Ő egy nagyon erős kék, amire már a tréningen is rájöttem. Ő összefilozofálja az egész világot és nem kapom meg a lényeget. (meséltem is róla a tréningen) Hazajöttem és mondtam neki, hogy teljesen ok, hogy ilyen, és bocsi, hogy mindig lecseszlek azért, mert nem úgy beszélsz, ahogy én.”

„Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy az elmúlt napban megváltozott az életem a tréning után. Viszont az egyáltalán nem túlzás, ha azt mondom, hogy rengeteg ponton csíptem fülön magamat (a te fogalmazásoddal élve), ugyanis nem egy olyan alkalom volt, amikor a tréning után most felfedeztem magamban olyan ösztönszerű cselekedeteimet, amikről totálisan lerí, hogy – basszus zöld vagy, azért csinálod ezt.”

„Annyit tudnék kiemelni, hogy van egy kolléganőm, akivel nem igazán jövünk ki jól egymással, de próbálok most már barátságosabban, nyitottabban hozzáállni, hátha most…., ha nem is leszünk barátnők, de rendeződik a viszonyunk.”

„Hagytam magam, hogy a tréning fényében szemléljem magamat és a körülöttem lévőket. Ééés húúú, annyira más minden. Tegnap volt egy kisebb konfliktushelyzet a barátommal, Ő közepesen magas kék, fontos neki a produktivitás, főleg most a sulikezdéskor. Viszont én úgy érzem, hogy kevesebb időt szán rám és nem figyel úgy rám, mint korábban. Ahelyett, hogy jól lecsesztem volna, leültem vele és elmondtam neki, hogy teljesen értem, hogy ez neki prioritás, de szeretném azt, hogy az én igényeim és az Ő kapacitása valahol találkozzanak. És ez annyira jó volt, hogy nem lett belőle semmi veszekedés csak simán meg tudtuk beszélni.”

„Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek az egyik napról a másikra piros vagy sárga (ezt egyébként nem is szeretném), azonban én abban hiszek, hogy ha a mindennapokban időnként beleugrunk a mély vízbe és valami szokatlant csinálunk, akkor egy idő után nem fog gondot okozni az az adott dolog.”

„Azt szeretném elérni igazából, hogy a bennem lévő viselkedési minták a lehető legharmonikusabban tudjanak együttműködni, és így én is könnyebben tudjak a környezettemmel kooperálni. Ehhez az a szükséges lépés például szerintem a tudatosság és a folyamatos figyelem, önmagam és a környezetem figyelése.”

„Amit fejlesztenem kell az maga az ember… Hogy túl lássak a kékségemen, hogy ne úgy tekintsek rájuk, mint egy feladat, megoldandó cél, hanem mint egy ember, és akkor konfliktusokat fogok tudni megoldani, és minden jobb lesz.”

„Velem a héten is érdekes dolog történt, haladtam az úton és lerobbant előttem egy autó. Próbáltam besorolni a belsősávba, nem engedtek be ezért behúztam a kormányt. Miután kiugrott a mögöttem levő autóból a férfi és elkezdett velem ordítani, hogy én mit képzelek magamról (persze természetesen én is ordítással válaszoltam). Aztán eszem bejutott, hogy ezt nem így kéne, és egy másodperc alatt váltottam, kedvesen, mosolygósan elmagyaráztam, hogy szerintem mit és hogyan illene. Az úriember úgy ledöbbent, hogy köpni, nyelni nem tudott, kikerekedtek a szeme, egy szó nélkül csak ott állt, aztán sarkon fordult és beült az autójába.”

„Igazság szerint pont tegnap vettem hasznát nagyon annak, amit a tréningen tanultam. Egy üzleti tárgyaláson voltam , ahol nagyjából már egy éve folyamatosan nézeteltérésem van az üzleti partnerrel, aki az a tipikus kék. Aki a tökéletes munkában is képes hibát találni, még akkor is, ha az a munka az Ő elvárásai alapján valósul meg. Nagyon aprólékosan minden részletet ki akar vesézni. Olyan mintha az időmmel játszana, mintha húzni akarná az időmet. Eddig nem csíptem ezt a partnert, de tegnap oldódott a hangulat, jobban tudtam kezelni. Jobban oda tudtam figyelni arra, amit mondani akar, még ha kicsit lassabb is volt, mint az én tempóm. Össze tudtam hasonlítani a tréningen tanultakat a látottakkal és ez segített elindulni a jó kapcsolat kialakítása felé vezető úton.”

„A tréning által ráeszméltem arra, hogy nagyon fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal ismerjük önmagunkat és merjünk úgymond dolgozni önmagunkon, mert az mindennek az alapja, ha ismerjük és szeretjük önmagunkat.”

„Biztos emlékszel én voltam az a tréningen, aki azt mondta, hogy szerintem nem egyezik az én személyiségemmel, az, ami kijött a tesztben… Háááát Deeeeeee! Egyezik… Azon fogok dolgozni, hogy minél jobban kiteljesedjen az, aki vagyok, és ne olyannak mutassam magam, amilyennek látni akarnak.”

„Ami nekem hasznos volt a tréninggel kapcsolatban, nyilván egy önismereti és önfejlesztő hatása is volt a tréningnek, de ami nálam plusz, hogy megértem édesanyámat, Ő sárga én vagyok a kék… Nagyon sokszor nem is tudtam hova tenni, hogy Ő most ezt, hogy is gondolta… Szóval türelmet és elfogadást nagyobb mértékben.”

„Szerintem ez a tréning baromi fontos lenne valójában mindenkinek. Nem tudok embertípusokat mondani, mert azt gondolom, hogy ha mindenki részt venne csak egyetlen ilyen alkalmon, már sokkal kevesebb konfliktus lenne az emberek között, mind közvetlen pl. családi környezetben, mind pedig a munkahelyen, türelmesebbek és megértőbben tudnánk lenni egymással.”

Te mit gondolsz ezekről az értékes fiatalokról és a DISC módszertanról?